Az utolsó Elder Scrolls játék
Tíz évvel ezelőtt, valamikor 2006. szeptemberében szereztem be az Obliviont. Hamarabb meg volt, mint a számítógépem, hiszen az Oblivion "hátáról" lestem le a rendszerkövetelményt, s aszerint raktam össze a vasat. Pénzem volt, hiszen külföldön zenéltem. Így gyakorlatilag hazajöttem Németországból Cyrodiilba.
![]() |
Ma már az Oblivionhoz is vannak gyönyörű grafikai tuningok |
Minden bugyutasága ellenére az Oblivion meghatározó és örök játékelmék. Irigylem azokat, akik még csak most ismerkednek vele, akik elsőre verekszenek át az Imperial City csatornarendszerén, akik először találkoznak Jaufreeval, s először szembesülnek Kvatch pusztulásával. Az Oblivion hozta azt a varázst és hangulatot, mint a Morrowind, s bár küldetésekben tele volt ellentmondásokkal, a karakterfejlesztést is lebutították, korántsem volt az a gyerekes sallang mint a mocsok Skyrim.
Az Oblivion még egy vérbeli Elder Scrolls játék volt, egy szerethető univerzum, s nem mellesleg rengeteg online közösséget kovácsolt össze, elég csak a néhai gumiminjákra gondolni, vagy éppen a somesztesre. Linkeltük a képeket, a modokat és élménybeszámolókat, s közben jól esett elvegyülni a cyrodiili "forgatagban".
![]() |
Chorrol és Weynon Priory, ismerős ugye? |
Ma nehezen kötne már le a játék. Kijátszottam sokszor, szinte minden utat végijártam, s mikor pár évvel ezelőtt kedvesem is - ma már feleségem - végigjátszotta, hát rámtörtek az elmékek és szinte minden apróság felötlött bennem egy-egy küldetés alkalmával. Szerettem az Obliviont, s bár nem olyan örökzöld számomra és nem olyan egyedi és utánozhatatlan, mint a Morrowind, máig örök kedvenc marad. A Fallout 3-mat leszámítva az utolsó valamirevaló Bethesda játék.