Újra Morrowindben! Első benyomások az ESO-ról
Ezúttal nem a Morrowind Overhaul modcsomagról van szó, nem! A Skyrimes csalódottság után úgy döntöttem beruházok az Elder Scrolls Online Morrowind kiadására és egy biztos, soha ilyen kellemesen játékban még nem csalódtam. Ha rövid és tömör értékelést kellene írnom akkor elég annyi, hogy ez az egyik legjobb Elder Scrolls játék a The Elder Scrolls III: Morrowind után. Ennyi, kész, könnyezek az örömtől. Nincs benne sok órám, csupán 50-60 eddig de egy biztos, mintha feltámasztották volna a számomra Skyrim óta halott szériát. Új, csinos ládikában régi és értékes kincsek! Köszi Bethesda, most végre tényleg nem barbár módjára álltatok neki játékot készíteni!
A Morrowind a szívem csücske. Anno 2002-ben még javában nyári gyakorlatos voltam egy számítástechnikai cégnél, ahol bizonyos videókártyákhoz ajándékként járt a Morrowind, így rögtön másoltuk is otthonra a játékot. Mondanom sem kell, a saját gépemen meg sem moccant, el sem indult a játék. Így el is felejtettem egy időre. Csupán a céges gépen kipróbált verzió gyönyörű (ma már persze röhejes) víz felszíne és textúrái maradtak meg bennem, és a korlátlan bejárható terület és szabadság, melyre nyári gyakorlat révén nem jutott alig 15 percnél több idő.
2005-ben aztán megláttam a boltban 1990 forintért, s végre már gépem is volt hozzá, így megvettem. Nem hazudok, 12 év során néhány ragyogó könyvet, filmet, regényt leszámítva talán a Morrowind volt az, amely részem lett, amely belém ivódott és mindig örömmel gondolok rá. Igen, pontosan úgy, mint egy jó könyv vagy zenei album. Még ma is órákat bírunk beszélni róla barátokkal, nővéremmel, aki szintén Nerevarine volt évekig.
15 földi évvel később és Nerevarine előtt pár száz évvel korábban lelépni a hajóról Seyda Neenben könnyeket csal az ember szemébe. Olyan szintű nosztalgia-bomba, hogy tényleg minden sarkon a hideg ráz vagy éppen mosollyal az arcodon törölgeted párás szemedet. Ez az, amit csak a Morrowind és most az ESO tudott adni eddig a szűk 20 éves játékos múltam során.
A készítők mindenre figyeltek, egyértelműen meg akartak felelni a nosztalgiázó veteránoknak és a junior gamereknek is. Minden tekintetben helytálltak. A történetek, a küldetések, a karakterek, az összefonódások a TES játékokkal és regényekkel olyannyira mély játék- és olvasmányélményt adnak a TES világát ismerő játékosoknak, hogy megkockáztatom, a játékvilágban ezt egy produktum sem volt képes eddig megteremteni.
Újra látni Vivecet és épülő városát, Balmora, Sadrith Mora, a Birodalom nélküli Vvardenfell, az ashlander Ald 'Rhun és még sorolhatnám, mind csodálatos fejezetek a Morrowind és az Elder Scrolls történetében. S ha ezt megtoldjuk Tamriel globális helyzetével, a három harcoló szövetséggel, a politikai és történelmi eseményekkel, olyan mély világképet kapunk, amiben évekig elbolyongunk és évekig beszélünk még róla.
Sok hozzám hasonló veterán Morrowind rajongót elriaszt az ESO MMO volta, ok nélkül. Kijelentem, az ESO abszolút vállalható és játszható singleként is. Igen, valóban egy-két helyen nagy a nyüzsi, de egyáltalán nem zavaró sőt, Vivec kifejezetten hangulatos volt a sok kereskedő, szaladgáló játékossal. Élő képet adott Morrowind.
Az MMO rendszerre nem térnék ki, hiszen egyedül játszok, csak néha ritkán társulok be csapatokba, MMO fronton meg egyébként sincs tapasztalatom a DDO-n kívül. Egy biztos, a karakterfejlesztés és a crafting rendszer megállja a helyét. Rugalmas, szerethető RPG, meg van az egyensúly az akció és szerepjáték elemek között.
Aki szerette a Morrowindet, az Obliviont de még a Skyrimet is, azoknak ez kötelező darab. Nekünk, veterán Nerevarineoknak pedig szintén. Mindenkinek meg kell tapasztalnia milyen is újra Vvardenfell szigetén bolyongani, egy más korban, egy modernebb technológiai háttérrel.
2005-ben aztán megláttam a boltban 1990 forintért, s végre már gépem is volt hozzá, így megvettem. Nem hazudok, 12 év során néhány ragyogó könyvet, filmet, regényt leszámítva talán a Morrowind volt az, amely részem lett, amely belém ivódott és mindig örömmel gondolok rá. Igen, pontosan úgy, mint egy jó könyv vagy zenei album. Még ma is órákat bírunk beszélni róla barátokkal, nővéremmel, aki szintén Nerevarine volt évekig.
15 földi évvel később és Nerevarine előtt pár száz évvel korábban lelépni a hajóról Seyda Neenben könnyeket csal az ember szemébe. Olyan szintű nosztalgia-bomba, hogy tényleg minden sarkon a hideg ráz vagy éppen mosollyal az arcodon törölgeted párás szemedet. Ez az, amit csak a Morrowind és most az ESO tudott adni eddig a szűk 20 éves játékos múltam során.
A készítők mindenre figyeltek, egyértelműen meg akartak felelni a nosztalgiázó veteránoknak és a junior gamereknek is. Minden tekintetben helytálltak. A történetek, a küldetések, a karakterek, az összefonódások a TES játékokkal és regényekkel olyannyira mély játék- és olvasmányélményt adnak a TES világát ismerő játékosoknak, hogy megkockáztatom, a játékvilágban ezt egy produktum sem volt képes eddig megteremteni.
Újra látni Vivecet és épülő városát, Balmora, Sadrith Mora, a Birodalom nélküli Vvardenfell, az ashlander Ald 'Rhun és még sorolhatnám, mind csodálatos fejezetek a Morrowind és az Elder Scrolls történetében. S ha ezt megtoldjuk Tamriel globális helyzetével, a három harcoló szövetséggel, a politikai és történelmi eseményekkel, olyan mély világképet kapunk, amiben évekig elbolyongunk és évekig beszélünk még róla.
Sok hozzám hasonló veterán Morrowind rajongót elriaszt az ESO MMO volta, ok nélkül. Kijelentem, az ESO abszolút vállalható és játszható singleként is. Igen, valóban egy-két helyen nagy a nyüzsi, de egyáltalán nem zavaró sőt, Vivec kifejezetten hangulatos volt a sok kereskedő, szaladgáló játékossal. Élő képet adott Morrowind.
Az MMO rendszerre nem térnék ki, hiszen egyedül játszok, csak néha ritkán társulok be csapatokba, MMO fronton meg egyébként sincs tapasztalatom a DDO-n kívül. Egy biztos, a karakterfejlesztés és a crafting rendszer megállja a helyét. Rugalmas, szerethető RPG, meg van az egyensúly az akció és szerepjáték elemek között.
Aki szerette a Morrowindet, az Obliviont de még a Skyrimet is, azoknak ez kötelező darab. Nekünk, veterán Nerevarineoknak pedig szintén. Mindenkinek meg kell tapasztalnia milyen is újra Vvardenfell szigetén bolyongani, egy más korban, egy modernebb technológiai háttérrel.
